Ha most egy számítógép vagy egy mobil képernyőjét nézed, közelre kell élesen látnod – ha egy kivetítőn, a táblán látod ezeket a képeket, akkor a távollátásod teszteled. Ha ezt el tudod olvasni, jól látod a színeket.

És ha valakinek ezek gondot okoznak?

Távollátásról akkor beszélünk, ha valaki a messzi tárgyakat jól látja, de közelre nem lát élesen, az olvasás, SMS-ezés gondot jelent, de a moziban a feliratos film nem okoz problémát. Az elváltozás lényege az, hogy a fókusz változtatásáért felelős szerv, a szemlencse nem tud elég domború lenni. Ezért a közel levő tárgyak képe az idegsejtek rétege, a retina mögé vetül. Amikor egy távollátó a szemizmaival erőlködik, hogy élesre állítsa a képet, sokszor kancsalít is. Leggyakrabban olyankor alakul ki ez a probléma, ha valakinek nem elég nagy a szemgolyója: ilyenkor már a kisbaba szemüvegre szorulhat, viszont, ahogy nő, egyre jobban lát közelre is. Nagykorára akár egészen kinőheti a távollátást. A távollátók szemüvegében domború az üveg: ez pótolja a szemlencse hiányzó gömbölyűségét.

A rövidlátókkal épp ellenkező a helyzet: ahogy nőnek, a szemük sokszor egyre rosszabb lesz, hiszen az alapproblémájuk az, hogy a retina előtt éles a kép, amelyet néznének. A szemlencse ugyanis túl domború a szem hosszához képest. Rajtuk ezért a homorú szemüveglencse segít: azzal a feliratot épp úgy el tudják olvasni a moziban, mint az iskolában a táblára írt szavakat. A könyvek viszont szemüveg nélkül sem jelentenek gondot nekik.

A színtévesztőknek születésüktől fogva rosszul működnek a színek látásáért felelős idegsejtjeik. Leggyakrabban a vörös/zöld színeket érzékelő sejtek hibásak: az így élő emberek élesen látnak közelre és távolra is, de más színekben látják a világot – illetve egyes színkülönbségeket nem is vesznek észre. Ezt egyelőre nem lehet szemüveggel elmulasztani: a színtévesztők nem tehetnek mást, mint megbarátkoznak azokkal a helyzetekkel, amikor zavaróan mást látnak, mint a környezetük.