Narrátor: Élt egyszer egy kis vízcsepp, akit Panninak hívtak.

Egy nap úgy döntött, hogy felfedezi a Föld vízkészleteinek titkait, és elindult világot látni.

Útja során először egy pici felhővel találkozott, amelyből vízcseppek hullottak.

Patak: Ezek a cseppek honnan hullanak?

Felhő: Ezek esőcseppek. Vízcseppekből állnak, mint te.

Patak: Hogyan kerültek olyan magasra?

Felhő: Tudod, a víz nem csak a Földön van jelen, állandó körforgásban van. A Nap felmelegíti a vízfelszínt, ezáltal a cseppek folyamatosan párolognak. A vízpára a meleg levegővel mindig felemelkedik, mert az könnyebb, mint a hideg levegő, és a magasba érve lehűl, kicsapódik, így születek meg én. Belőlem csapadék formájában újra lehull a földre, a vizekbe, vagy beszivárog a talajba. Itt összegyűlik, és innen juttatják az emberek otthonaiba, vagy forrásként a felszínre tör, amelyből te is megszületsz.

Narrátor: A vízcsepp ezzel megtudta, hogy a víz sosem tűnik el, mindig valahol van a Földön.

Panni ezután elérkezett egy sokkal nagyobb vízhez, amelyet a felhő folyónak nevezett. Ez a hely nagyon szomorú volt.

Patak: Mi okozza ezt a végtelen pusztítást?

Felhő: Az emberek azok, akik a vízbe dobáltak mindenféle szemetet. Nézd csak! A folyóparton egy gyár áll, amelyből szennyezett és magas hőmérsékletű víz is bejuthat a folyóba.  A szántóföldeket sajnos rendszeresen műtrágyázzák, ahonnan szintén ide szivárog a szennyezés. Mindezek miatt súlyosan romlik a víz minősége és elpusztulhatnak a benne élő élőlények is.

Narrátor: A kis vízcsepp szomorúan folytatta útját erről a helyről a tenger felé.

Patak: Hát itt meg mi történt?

Felhő: A tengereink és óceánjaink vizét is rengeteg dolog szennyezi. Az olajszállító hajókról szivároghat az olaj, rengeteg műanyag érkezik a folyókból és a kint felejtett halászhálók is mind-mind rengeteg élőlény pusztulását jelenthetik.

Patak: Ennek nem szabadna így lennie! Tegyünk ellene!

Narrátor: Panni vízcsepp végül visszaindult, hogy mindenkivel tudassa, milyen fontos kincs is valójában a víz, amelyre vigyázni kell.