Samu a vakundok története

Gyere tesó! Megmutatom milyen a lenti világ, csodát fogsz látni! Itt a sötétség ellenére is pörög az élet, ez a kéreg legfelső termékeny rétege. 

A gyökereket is megbecsüljük. A talaj pórusain keresztül szállítódik feléjük a víz, amellyel együtt az ásványi anyagokat is felveszik. Így jutnak tápanyaghoz a növények. Föld alatti járatainkkal mi is segítjük a víz és a gázok áramlását. Rajtunk kívül milliónyi, sokszor láthatatlan kis élőlény él itt, akik többek között segítenek a szerves anyagokból humuszt gyártani. Nálunk ez adja az értéket.

De baj is van bőven! Fentről kapjuk a nyakunkba a sok műtrágyát, amellyel pótolni akarják a talaj túlhasználata miatti tápanyaghiányt. Elég sokszor túltolják, ettől pedig csak rosszabb lesz! Ugyan mi kimossuk magunkból, de így a környékünkön lévő vizekben feldúsulva vízvirágzást okoznak.

És azt hiszik, hogy ha eltemetik a szemetet, akkor minden meg is oldódik. De a légszennyezésből származó anyagok mellé így lassan leszivárognak hozzánk a hulladékból kioldódott szennyezőanyagok is. Legalább alulról szigetelhetnék a lerakót, hogy kezelni lehessen a szennyvizet.

Mondjuk a vizet bírjuk! Egy kiadós eső után az összes járatban hömpölyög a víz, ez ugyan nem kellemes, de elengedhetetlen az élőlények számára.

A morzsás szerkezetű talaj egyenletesebben osztja el a beérkező vizet, de még így is sokat küzdünk az egyre gyakoribb aszállyal vagy a heves esőzések okozta belvízzel.

Alföldi barátaink mesélik, hogy náluk a felső rétegekben a víz elpárolog, a talaj sótartalma töményedik, így a termékenysége csökken. Ezek a szikesek, ott aztán kemény az élet. Ráadásul a helytelen mezőgazdasági tevékenységek gyorsíthatják ezt a folyamatot.

Mindezekkel együtt szeretünk itt élni! Gondolj erre, miközben ott fenn taposod a plafonunkat!